December 1. szerda
Beteg vagyok. Harmadik napja. Amiben az a jó, hogy két éjszaka nem aludtam, egy zombi hozzám képest képben van. Oké, ez nem annyira jó. A jó az, hogy nincs hangom, de semmi, egész nap az öcsém telefonálgat helyettem. Keleti kényelem. És lett ma kanapé a keleti zugba, parkettás, aki hétfőn jön, és körbenéz, hogy aztán felszedhesse az általa lerakott méregdrága bambuszt, és lecserélhesse valami nagyon extravagánsra, amibe a döbbent pillantások ellenére azonnal beleszerettem, és amivel szerintem végre a helyükre kerülnek a dolgok abban a szobában. Már csak egy megnyugtató kéz hiányzik a homlokomra.


